Kis-Tóth Ágnes

Tanár szülők gyermekeként nőttem fel. Ennek ellenére, amikor pályaválasztásra került a sor, engem nem vonzott a tanári pálya. Vagy talán pont ezért, hiszen első kézből láthattam, milyen kemény szakma ez. Inkább matematikusnak jelentkeztem. Csakhogy másokat korrepetálni egyszerű zsebpénzt jelentett az egyetemi éveim alatt, és így a tanítás észrevétlenül kúszott be mégis az életembe. Számomra volt a legnagyobb meglepetés, amikor rájöttem, mennyire klassz dolog ez. A diplomám megszerzése után ezért először egy magániskolában, majd nyolc éven át a Pázmány Egyetem informatikai karán béleltem matekkal a friss egyetemisták fejét.

Valahol útközben eszméltem rá arra, hogy a fizika egy hihetetlenül érdekes és izgalmas tudomány. Ezért visszaültem az iskolapadba és a tanítással párhuzamosan megint tanulásra adtam a fejem. A fizika világa pedig úgy elvarázsolt, hogy nem csak az alap és a mester szakot végeztem el gyors lendülettel, hanem folytattam a tanulmányaimat doktori képzésen is. Jelenleg is az ELTE Atomfizikai tanszékének doktorandusz hallgatója vagyok, ahol úgynevezett kozmológiai ionizált buborékok, vagyis kvazárok által ionizált hatalmas kiterjedésű ionizált régiók modellezésén dolgozom.

Két évvel ezelőtt teljesen véletlenül talált meg a Famelab nemzetközi tudománykommunikációs verseny kiírása. Kíváncsiságból jelentkeztem és azért, hogy próbára tegyem magam. Egy egészen váratlan utazás vette ezzel a kezdetét. Felismertem, hogy a tudományt nem csak művelni fontos és érdekes, hanem kommunikálni is. A kommunikációs készségek fejleszthetőek és ez számtalan okból lehet hasznos. Személyes szinten például azért, mert a mai világban egy sikeres, akadémiai vagy bármely más területen befutott karrier alappillére lehet a jó kommunikáció. Társadalmi szinten pedig felelősségünk van abban, hogy a tudományokat hitelesen és érthetően kommunikáljuk a világ felé, és hogy megmutassuk: a tudományok hihetetlenül izgalmasak és hasznosak, a tudósok pedig sokszínűek.